Öt olyan esetre emlékszik Sándor László igazgató, amikor
a Mûegyetem legmagasabb kollégiumának ablakából
levetette magát valaki. Az öt öngyilkosság körülbelül
egy évtized alatt történt. A tizenkilenc emeletes monstrum
a tizediktôl kezdve már visszavonhatatlan döntések színtere.

A kollégium-igazgató életének .legszörnyûbb percei voltak, .amikor hírét vette, hogy megint az ablakon át távozott valaki, önszántából. A legutóbb tavaly júniusban, elôtte februárban. Olyankor elcsendesült néhány pillanatra ez a folyton zsibongó, óriási termeszvár, ô pedig az okokat kezdte keresni. A Schönherz irdatlan magasságával amúgy is vonzza a halálraszántakat; betévedt már idegen is a városból, egyszer meg egy kollégista elhagyott barátnôje itt tett pontot – sokadik elôzô kísérlet után – az életére. De az utolsó két esetben bent lakó mûegyetemi diák végzett így magával, és ez a legfájdalmasabb emlék. Sándor László máig sem érti pontosan, mitôl pattant el éppen akkor a húr. A fiú megbukott ugyan, mert elhasználta az utolsó vizsgaismétlési lehetôségét, de ez sokakkal elôfordult már. Bepakolt az autóba, este nyolckor elbúcsúzott a kollégiumi tanárától, készült haza. Két óra múlva találtak rá az épület tövében, öszszezúzva. Senkitôl sem kért segítséget.
Az igazgató szerint nem szerencsés, hogy a mostani képzési rendszerben a gyengén tanulók sokáig kitolhatják a pillanatot, amikor szembesülniük kell saját teljesítményükkel. A szabadabb tanulmányi rend, a halogatható vizsgák becsaphatják a diákokat. Amikor – jóval késôbb – kiderül, hogy nem ütötték meg a mércét, az elvesztegetett évek miatt érzett önvád és a kiúttalanság érzése hirtelen rohan rájuk. S ebben a nehéz pillanatban néhányan összeroppannak. Nem elég ilyenkor odafigyelni, már jóval elôbb segíteni kell. A Shönherzben megpróbálták.
A kollégium legfiatalabb tanárának az a feladata, hogy az elsôévesek beilleszkedését megkönynyítse. Tamus Ákos maga is tanul még, villamosmérnöki diplomája után orvosbiológiai mérnöki oklevelet akar szerezni. Talán emiatt is fogékonyabb, s jól látja a kollégisták testi-lelki állapotát. A gólyákat fel kell készíteni arra, hogy nagy a tanulmányi követelmény. A kreditrendszer módot ad rá, hogy a hallgatók bizonyos tárgyakból késôbb vagy akár többször is vizsgázzanak. Bár rezeg néha a léc, azért átugorják; ha nem az elsô, hát a második vagy a harmadik nekifutásra. Olyan ez, mintha lyukas zsákba töltögetnék a kreditpontjaikat. Van azonban egy vízválasztó: a harmadik év közepe. Ilyenkor dôl el végleg, ki az, aki nem folytathatja tanulmányait. Azok, akik éppen csak hogy megszoktak egy új életformát, beilleszkedtek egy közösségbe, már ki is esnek a hálón.
Ákos szerint ebben a világban túlzottan nagy lett a pénz szerepe. A kibukott hallgatónak a legnehezebb dolog a szülôk elé állni, akik többnyire kis keresetû értelmiségiek vagy alkalmazottak, s nagy áldozatot követel tôlük gyermekük taníttatása. A tanár a családot látja az egyik legfontosabb „megtartó pontnak”. Levelet küldött minden itt lakó gólya szüleinek, hogy a beilleszkedés nehézségeire, az egyetemi tanulmányok sajátságaira felhívja a figyelmüket. Szakavatott, neves pszichológust hívott a kollégiumba, hogy elôadást tartson a nehéz élethelyzetek, konfliktusok, szorongások okairól és megoldásáról. A krízishelyzeteket leginkább megelôzni kellene – mondja. A legkülönfélébb szakmai és öntevékeny körök, klubok mûködnek a Schönherzben, program is akad bôséggel. A visszahúzódó, magányos hallgatókat meg a cinikusokat azonban nehezebb a közösségekbe bevonni. Ákos újabb és újabb ötletekkel próbálkozik. A lelki terhek ugyanis akkor tûnnek súlyosabbnak, ha nincs kivel megosztani azokat.
A szülôk hálásan telefonáltak, amikor megkapták a levelet. A mélyebb hatás nehezen mérhetô, de jó volna hinni, hogy ezt a folyton zsibongó kollégiumot most már örökre elkerüli a közös gyász.

–ts

1996-ban hazánkban a 20 és 24 éves korosztályból 96 férfi és 18 nô lett öngyilkos A 45-49 évesek közöl 334-en, illetve 42-en. Tavaly – a KSH adatai szerint – hazánkban 3438 honfitársunk végzett magával. Ha az elkövetés módját vizsgáljuk, láthatjuk, hogy az „akasztás” a legnépszerûbb (2095 eset). Gyógyszert 704-en, a magas helyrôl leugrást 217-en választották. A többi vízbe fulladás, vonat, lôfegyver, tûz, kés, áramütés... Minden 1 millió, 40 évnél fiatalabb magyar férfi közül 216 felakasztotta, és 24 mélybe vetette magát. Tavaly az elhunyt aktív keresôk közül minden tizedik azért halt meg, mert öngyilkos lett. Az inaktív keresôk között ez az arány másfél százalék. A fizikai dolgozók kétszer olyan gyakorisággal pusztítják el önmagukat, mint a szellemi dolgozók. Az öngyilkosok aránya a legmagasabb a Dél-Alföldön, a legalacsonyabb Nyugat-Dunántúlon és Budapesten. 1996-ban 3 kisiskolás-, 55 középiskolás- és 114 egyetemista-korú ifjú lett öngyilkos.
A magyar már sokadik éve a Föld legöngyilkosabb nemzetei közé tartozik.