„Azt gondoltam, hogy ilyen méretû katasztrófa teljesen valószínûtlen”...Csernobilról van szó. Az idézett nyilatkozat a Kurcsatov Intézet igazgatójától származik. Lev Feoktyisztov okos ember, és mégis – most már tudjuk – hihetetlenül buta volt. A katasztrófa után tizenkét esztendôvel még mindig az a legfontosabb kérdés: elég okosak vagyunk-e ahhoz, hogy megvédjük magunkat önnön okosságunktól?

Lehet, hogy sokaknak hihetetlen, de a Csernobil-típusú erômûveket tulajdonképpen az értelem szülte. Nem a mostani tudás, nem egy másik ország bölcsessége, hanem az a néhai Szovjetunió, amely az ûr- és haditechnikában versenyképes volt a föld gazdaságilag legfejlettebb országaival.
A Csernobil-típusú erômûnek voltak elônyei. Egyszerûbb elkészíteni, a fûtôelemeket üzem közben lehet cserélni, nagyobb teljesítményû blokkokat lehet építeni.
A típus az ötvenes években alakult ki. Ekkor mindennél fontosabb szempont volt, hogy ez a változat sok fegyvertiszta plutóniumot termel. Olyan anyagot, amit az atomfegyverekben „hasznosítottak”. Az USA-ban is léteztek olyan erômûvek, amelyek fegyvertiszta plutóniumot termeltek, és persze ott is nukleáris fegyvereket készítettek belôle. Mindkét ország szakemberei tudták, hogy az elônyök szörnyû hátránnyal párosulnak. Az USA-ban (és máshol is) a szükséges plutónium elôállítása után polgári célra nem használtak ilyen reaktorokat. A Szovjetunióban úgy vélekedtek, hogy a katonai irányítással mindenkor képesek betartatni az üzemeltetési szabályokat. Továbbá a nagy berendezések katasztrófával fenyegetô, hirtelen tönkremenetelét gyakorlatilag lehetetlennek tartották. A Csernobil-típusú erômûvek tehát maradtak, és szép lassan kikerültek a katonák felügyeletébôl. Nyilvánvaló, hogy hatalmas erôk, gazdasági érdekek szorgalmazták a gyártást. Nem tudhatjuk, hányan opponáltak, kik tiltakoztak az üzembentartás ellen. Azt azonban tudjuk, hogy kevésbé fontos ügyek miatt is sokan kerültek Szibériába, Gulágra....
Csernobil üzemeltetési helyettese, Anatolij Djalton 1991-ben egy angol szaklapnak már így nyilatkozott: A katasztrófa egyetlen oka az erômû típusa volt. 1986 elôtt persze nem mondott ilyesmit, hanem üzemeltetett, felvette a fizetését és pihent a dácsájában. A tervezôk sokáig hirdették, hogy ez a jövô blokkja. Sokak csak az elônyöket ismerték.
A Csernobil-típusú (elgôzölögtetô, vízhûtésû, grafit-moderátorú, csöves) orosz rövidítéssel: RBMK-reaktorok tulajdonsága, alapvetô hibája, hogy nem önszabályozóak. A hûtôközeg gôztartalomra és hômérsékletre vonatkozó reaktivitás-tényezôje pozitív. Vagyis a nem kívánatos teljesítmény(hômérséklet)-növekedés külsô beavatkozás nélkül nem csökken. A pozitív visszacsatolás miatt a rendszer önmagát gerjeszti. A Szovjetunióban természetesen tisztában voltak a potenciális veszéllyel és óvatosak voltak. Az RBMK-típust nem expotrálták. Még bajt csinálnának azok a kontárok... Önmagukban azonban nagyon bíztak! 14db, 1000 MW-os, 2db 1500 MW-os RBMK-reaktorblokkot üzemeltettek. (A baleset idejében összesen 12 újabbat építettek.)
1986. április 25.:
Csernobilban kísérlet kezdôdik.
A blokk gyatra villamos rendszerét korábban módosították. Most azt szeretnék megtudni, hogy az erômû a teljes feszültség elvesztésekor a turbógenerátor forgási energiájával valóban táplálja-e még cca. negyven másodpercig az üzemzavari hûtôvízszivattyúkat. Ennyi idôre van szükség, amíg a dízelgépek felélednek és energiát adnak az erômû biztonságos leállításához. A tragédiába torkolló kísérletet tehát a jószándék irányítja, a biztonsági rendszer ellenôrzése a cél.
A kísérletet nem engedélyezték, nincs átgondolt stratégia, nincs a helyszínen speciálisan képzett reaktorfizikus. Az üzemeltetôk azonban bíznak rutinjukban, és nem akarják elhalasztani a kedvezô alkalmat. A blokkot holnap – karbantartás miatt – leállítják. A mostani kísérlet tehát nem okoz termeléskiesést. (Újabb jószándék.)
1óra 00 perc
Megkezdôdik a teljesítmény-csökkentés.
13 óra 50 perc
A kísérletben nem szereplô másik turbógenerátor kikapcsolása.
14 óra 00 perc
Az üzemzavari zónahûtôrendszer kikapcsolása azért, hogy az a kísérlet során feleslegesen ne lépjen mûködésbe.
14 óra 00 perc
Az ukrajnai központi teherelosztó több energiát kér, a diszpécser nem engedélyezi a blokk teljesítményének további csökkentését.
23 óra 10 perc
A diszpécser „végre” engedélyezi a további teljesítmény-csökkentést.
Az öröm elfeledteti az emberekkel, hogy az elmúlt kilenc órában, a természetellenes üzemállapotban, az alacsony teljesítmény következtében a reaktor xenon-mérgezôdése miatt jelentôsen romlott a blokk manôverezô-képessége. A szabályozásra szolgáló elnyelôrudakat egyre magasabbra húzták. A reaktor nehezen szabályozható, labilis állapotban van. Az egyetlen ésszerû magatartás az azonnali leállítás.
23 óra 14 perc
Folytatják a kísérletet. Mintha szürkevakságot kaptak volna. Semmit sem látnak, csak a kísérleti célt. A teljesítmény 30 MW-ra esik. A szabályozó rudakat még magasabbra emelik. A xenon-koncentráció tovább nô, tovább rontva a rendszer manôverezô-képességét.
Április 26. 1 óra 00 perc
Sikerül 200 MW-on stabilizálni a teljesítményt. Öröm! Pedig a reaktor állapota nagyon labilis.
1 óra 3 perc
Egy fôkeringtetô-szivattyú bekapcsolása.
1 óra 9 perc
Még egy szivattyú bekapcsolva. A hûtôvíz-tömegáram túl nagy. Újabb védelmi rendszert kell bénítani, nehogy a rendszer leállítsa magát.
1 óra 22 perc 30 másodperc
Kicsi a reaktivitás-tartalék. Vészjelzés: LEÁLLNI! Senki nem hallja. A kísérlet folytatódik.
1 óra 23 perc 4 másodperc
A turbógenerátor izolálva. Négy szivattyú kikapcsolva. Megkönnyebült sóhaj, végre eljutottunk a kísérlet érdemi részéhez. A „mindkét turbina kiesett”-védelmi rendszer nem mûködik, mert – a kísérleti programtól is eltérve – ezt már korábban bénították. A reaktorban nô a nyomás, az áthaladó tömegáram csökken. A gôztartalom szerinti reaktivitás-tényezô erôsen pozitív. Megindul az öngerjesztés, a reaktor teljesítménye hirtelen nôni kezd.
1 óra 23 perc 40 másodperc
Az operátor kétségbeesetten látja, hogy a reaktivitás túlságosan sok. Megnyomja a „nagy piros gomb”-ot. A vészleállító rudak egy része beszorul. Azok, amelyek az aktív zónába esnek, kezdetben csak növelik a bajt, mert kialakításuk nem volt megfelelô. Mivel a reaktivitás-tényezô pozitív, kis teljesítmény-növekedés is robbanásszerû gôzfejlôdést eredményez. Az operátor a féket nyomja, de már ezzel is gyorsít. A teljesítmény másodpercek alatt a névleges 7%-áról a névleges százszorosára növekszik.
1 óra 24 perc 00 másodperc
A reaktort, mint a biztonsági szelep nélküli kuktafazekat a hirtelen fejlôdô nagymennyiségû gôz szétveti.
1 óra 24 perc 2 másodperc
Az aktív zóna csatornái felnyílnak. A víz a magas hômérséklet miatt reakcióba lép a fûtôelemek burkolatával, a cirkóniummal és a forró grafittal. Hidrogén és szénmonoxid keletkezik, és a levegô oxigénjével keveredve felrobban.
A robbanások következtében a radioaktív anyagok egy része a környezetbe jut. A gáznemû, illékony anyagok nagy magasságba emelkednek. A szél ezek nagyrészét Finn- és Svédország fölé sodorja. Késôbb a felhôk Bajorország, Jugoszlávia, Olaszország és Ausztria fölé sodródnak. Hazánkat a felhônek csak a széle érinti, így elkerüli a nagyobb baj.
A csernobili tûzoltók vízzel locsolják az izzó grafitot, és ezzel tulajdonképpen táplálják a lángokat. A helyszínre vezényelt sorkatonák védôfelszerelések nélkül gyûjtögetik alumínium-konténerekbe a még meleg grafit- és urántörmeléket. A Szovjetunió bonni tudományos attaséja a balesetet követô harmadik napon arról érdeklôdik, hogyan kell grafittüzet oltani. Helikopterrôl 5000 tonna bórtartalmú homokot szórnak a romokra. Nitrogénnel hûtik a reaktor alatt a környezetet.
Egymástól függetlenül végzett mérések szerint egy budapesti lakos hozzávetôleg egy tüdôszûrésnyi többlet-radioaktív terhelést kapott. Finnországban még mindig vannak úgynevezett forró pontok, ahol nagy aktivitású, a csernobili reaktorból származó por található.
Az ukrán egészségügyi minisztérium legutóbbi közleménye szerint a 350 ezer úgynevezett likvidátor közül 12 519-en már nem élnek. (Azt nem közölték, hogy a statisztika szerint – Csernobil elôtt – 350 ezer ember közül tizenkét év alatt hányan hunytak el természetes halállal.) Eddig 937 kiskorú kapott pajzsmirigyrákot. Szerencsére 99%-ukat az orvosok meg tudják gyógyítani.
A felrobbant csernobili blokk köré vasbeton-szarkofágot építettek. Nem arról van szó, hogy az egészet leöntötték betonnal. Az építményben mérôhelyek vannak. Az adatok nem megnyugtatóak.
A baleset során a sugárzó anyag mintegy 2,5–3 százaléka került a környezetbe. A korábbi légköri atombomba-robbantások során kb. húszszor ennyi!
A tragédia az USA atomenergia-programját nem befolyásolta. Franciaországban és Kanadában sem láttak okot arra, hogy felülvizsgálják atomerômûvekre alapozott energia-termelésüket. Az operátorok képzését azonban mindenhol megszigorították, és emelték a színvonalát. Az esetleges tervezési hibákat korábbinál is alaposabb engedélyezési eljárással szûrik ki.

– szerk.

A baleset óta eltelt idô elegendô volt a szükséges tapasztalatok levonására. Dr. Csom Gyula szerint Csernobil-típusú erômûveket nem lett volna szabad építeni. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy lemondhatnánk az atomenergia hasznosításáról. A nemzetközi hírû tudós nem lát más lehetôséget: az emberiségnek szüksége van az atomerômûvekre. Megszoktuk, hogy például a hagyományos széntüzelésû erômûvek folyamatosan bocsátják ki a káros anyagokat. Ezek következményei összességükben nagyságrendekkel nagyobbak, mint a csernobili baleset szörnyû hatása. Sajátos paradox, hogy az atomerômûvek biztonsági berendezéseinek fejlesztése mindig jóval nagyobb figyelmet kapott, mint a hagyományos erômûvek hasonló berendezéseié. Ennek ellenére a közvélemény mégis az atomerômûveket tartja veszélyeseknek. Csernobil talán legfontosabb tanulsága – a professzor szerint –, hogy minden fejlettségi szinten a biztonság záloga az emberi tényezô. A mérnököknek mind a tervezéskor, mind az üzemeltetéskor kérlelhetetlen szigorúsággal arra kell törekedniük, hogy ne jöhessen létre a csernobilihoz hasonló potenciális veszélyforrás.

Dr. Aszódi Attila, az atomerômûvek biztonságával foglalkozó szakember szerint a széles körben elterjedt – és hazánkban is alkalmazott – nyomottvizes atomerômûveknél a fizikai elvekbôl adódóan a reaktor képes önmagát visszaszabályozni. A hûtôközeg hômérsékletére és a hûtôközeg gôztartalmára vonatkozó reaktivitás- tényezôk negatívak. Ezen a belsô, inherens biztonságon felül ezekben a blokkokban a biztonsági berendezéseket az üzemeltetô nem kapcsolhatja ki.
A legújabb tervezési és biztonsági filozófia alapján kialakított, tervezési fázisban lévô,  úgynevezett újgenerációs atomerômûvek pedig úgy készülnek, hogy a reaktor nem kiiktatható fizikai elvek – mint például a gravitáció vagy a természetes áramlás – segítségével képes emberi beavatkozás nélkül leállítani önmagát. Így gondos tervezéssel teljesen kiküszöbölhetôk az esetleges üzemeltetôi hibákból eredô veszélyek.

Az erômû néhány jellemzô adata – volt:
A reaktor aktívzóna-magasága 7 m.
Átmérôje 11,8 m.
2488 db 0,25x0,25 m metszetû grafitrúd tömege 1700 t.
1693 db 88x4 mm üzemanyag-csatorna niobiummal ötvözött cirkonium nyomástartó csô.
Összesen 180 tonna urán csatornánként 36 elembôl.
179 szabályozórúd. Vízforgalom: 37 500 t/h.
Egy turbina gôznyelése: 5400t/h.
Egy keringtetô szivattyú 7000 m3/h. (6 db.)
Turbina tömege: 1200 t, teljesítménye 500 MW, telített gôzmunkaközeggel 3000 ford/perc. Blokkonként két turbina.
(A tervek már készen voltak a világ legnagyobb 2000 MW elektromos teljesítményû RBMK blokkjának felépítéséhez.)