A feltalálók és találmányok közelmúltbeli olimpiáján a nemzetközi zsûri Greguss Pál egyetemi tanárnak ítélte oda a – fizikai kategóriába tartozó – idei legjobb találmányért járó érmet, s ô kapta meg a német feltalálók különdíját is Humanoid nevû optikájáért.

Greguss profesz.szor élete során végigszáguldott a mûszaki tudományok összes izgalmas határmezsgyéjén. Foglalkozott akusztikával, ultrahanggal, optikákkal, hologrammal,  rakétatechnikával, biológiával, lézerrel és orvosi mûszerekkel, dolgozott a NASA felkérésére bonyolult precíziós eszközök kifejlesztésén. Tanított és kísérletezett az USA-ban, a volt Szovjetunióban, Kínában, Indiában. Fizikusként és mérnökként számtalan találmány, szabadalom szülôatyja. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy létezik az az orvos-diagnosztikai mûszer, amellyel az anya méhében mozgolódó magzatról ultrahangfelvételt lehet készíteni; ezért amerikai orvosi díjban részesült. Az ô találmánya a „körbelátó” PAL-optika, amellyel 360 fokos, panoramikus kép készíthetô. Ez utóbbi találmányának továbbfejlesztett változata a Humanoid optika, az éremhozó.
Ül a világhírû professzor a szobájában, amelyrôl csak annyi jó mondható el, hogy túlméretezett ablakain (E épület!) dôl be a fényözön – enélkül nem is tudna kísérletezni. A támlája által cserbenhagyott karosszék meg a pozdorját hullató bútorok csak azért nem ejtik végérvényesen kétségbe a látogatót, mert a tudóssal beszélgetve figyelmét többé egy percre sem tudja másfelé fordítani. Találmányokról faggatózik, és filozófiai alapvetéseket osztanak meg vele. Szokványos pályakép, sikerlista és egyéb tanulságos receptúrák helyett az újságíró itt és most csak egy harmonikus ember munkájának és tudósi hitvallásának darabkáit tudja az olvasó elé tárni, mint egy kirakójátékot.
 
Az optika

– Az én Humanoid optikám, s ennek elôdje, a 360 fokos látószögû PAL-optika – amit nem én neveztem el magamról súlyos nagyzolási hóbortomban, hanem a NASA – egy egyszerû kérdésnek köszönhetô. Sohasem vágytam arra, hogy valami praktikus dolgot teremtsek – a természetet akartam megismerni, ennek felhasználása nem érdekel. Így például arra kerestem a választ: hová fejlôdött volna az ember, ha körös-körül látná maga körül a világot, s nem kellene olyan „gazdaságtalanul” állandóan a fejét forgatnia. (Az ember nagyjából negyven fokot tud átfogni egyszeri látásával.) Az optika lényege az, hogy központ-elvû leképzéssel alkot panorámaképet. Elôször Magyarországon mutattuk be az ûrkutatási világkongresszuson. 1989-ben NASA-díjat kaptam érte. (Ma a rakétatechnikában, az ûrkutatásban használják.)
A Humanoid voltaképpen ugyanez a 360 fokos panoramikus optika, de a trükk benne egy picurka forgó tükör, amelynek segítségével a perifériális látásból bármely rész behozható a középpontba. Olyan ez, mint amikor az ember válogat, vagyis az észlelt dolgok közül figyelme az általa fontosnak tartott dologra irányul, a szeme „élesre állít”. Reméljük, hogy a Humanoid a 2001-ben esedékes újabb Mars-expedíción sikeresen vizsgázik majd.

A hologram

– Ugyanabban az idôben foglalkoztam a hologramokkal, amikor Gábor Dénestôl ismertté vált ez az eljárás, csak ô más úton indult el – fényhullámokat használt, én pedig jelhordozóként ultrahangokat, és így alkottam meg az elsô ultrahang-hologramot itt, Magyarországon. Lézerrel kapcsolatos találmányaim egy részét az orvosi szemvizsgálatban alkalmazhatják.
 
Világszemlélet

– Az a legnagyobb baj, hogy mára elfelejtettünk gondolkodni. Megszerzett tudásunk, az évezredek során felszaporodott ismeretanyag olyan nagy, hogy már szinte csak rendszerezzük. Elfelejtettünk kérdéseket feltenni, a készen kapott adatokra hagyatkozunk. Az úgynevezett fejlett világ, a civilizált Európa olyan gondolkodási sémákba kényszerítette a modern embert, hogy alig van esélyünk továbblépni a világ megértésében. Kimentünk az ûrbe, egyre nagyobb egységeket próbáltunk megismerni, átfogni – de most már ideje visszajönni, és mindent közelrôl, emberközpontúan szemügyre venni. Ha úgy tetszik, vissza a középkorba. Aki egy kicsit is belekóstolt a keleti filozófiákba, az láthatja: nem ellentétekben, pólusokban, hanem egységben gondolkodnak. Egyszerû példával: náluk a –5 és a +5 összege nem 0, hanem úgy tekintenek rá, mint egységre. A távol-keleti teremtésmítoszokban a világon kezdetben elhangzott a hang („OUM”) – ami mechanikai energiaként fogható fel („Big Bang”). A Biblia ezzel szemben egy elektromágneses jelenséget, a fényt tekinti alapvetô kezdetnek, amely a sötétséget felváltotta. A különbség nagyon jól kifejezi a kétféle gondolkodásmód szögesen ellentétes voltát. Ezek a gondolatok valójában mégsem mondanak egymásnak ellent. A kétpólusú gondolkodást kellene ma felváltania az egymást kiegészítô, a világ teljességét alapul vevô szemléletnek.

–ts