A taposóaknák gyártását, alkalmazását tiltó ottawai egyezményt aláíró több mint 120 ország közül a Magyar Köztársaság Országgyûlése februárban az elsôk között ratifikálta az egyezményt. A március végén tartott budapesti regionális konferencián Göncz Árpád államfô a Parlamentben aláírta az egyezmény okmányait.

A Magyar Köztársaság egyoldalúan .vállalta, hogy lemond a taposóak.nák katonai alkalmazásáról, és várhatóan még jóval a maga által megszabott, 2000. december harmincegyedikei határidô elôtt megsemmisíti a hazánkban raktározott készleteket.
Az elmúlt néhány évtized során aknák tízmilliói kerültek a földbe, és maradtak ott a harcok befejezôdése után is, évekig vagy évtizedekig veszélyeztetve és lehetetlenné téve az emberi életet a Föld több pontján. A megbúvó aknák miatt Angola, Mozambik, Szomália, Kambodzsa, Afganisztán, Irak, Bosznia-Hercegovina, Horvátország bizonyos területein lehetetlen az újjáépítés, a föld alkalmatlan a mezôgazdasági termelésre, az utak életveszélyesek.
1997 februárjában Bécsben, májusban Bonnban, júniusban pedig Brüsszelben került sor nemzetközi szakértôi konferenciára. A szakértôk egyetértettek abban, hogy a gyalogsági aknák alkalmazását ma már semmi sem indokolja. A modern eszközök segítségével a hadviselô felek rövid idôn belül, szinte menetbôl leküzdik az aknamezôket. A hátrahagyott aknák megkülönböztetés nélkül és ellenôrizhetetlenül, több évtizeden át szedik áldozataikat, fôleg a háborús cselekményekben közvetlenül nem érintett polgári személyek közül. Nincs olyan katonai vagy politikai, elfogadható és védhetô érv, amely az aknák hadrendben tartását indokolná.
Palánki József mérnök-ezredes, az MH mûszaki-technikai szolgálata fônökének közlése szerint Magyarország a gyalogság elleni aknák betiltásáról szóló nemzetközi egyezmény szellemében, korrekt, szakszerû eljárás keretében semmisíti meg az egyezmény technikai mellékletének hatálya alá esô aknatípusokat. E körbe bekerült valamennyi olyan aknatípus, amelyet rendeltetése szerint gyalogság, illetve élôerô ellen alkalmaznak. A Magyar Honvédségnél rendszerben lévô típusok között három olyan van, amelynek mindegyike megsemmisítendô. A legnagyobb arányt a taposóakna képviseli, a körkörös repeszaknák, valamint az irányított repeszaknák darabszáma tízegynéhány ezerre tehetô. Ami a taposóaknákat illeti, azokat a honvédség azonmód bevonta két központi raktárába: sôt, jelentôs hányadukat már elszállította a megsemmisítésre vállalkozó Magyar Mechanikai Mûvek Részvénytársasághoz. A megsemmisítésre a környezetvédelmi és gazdaságossági szempontokat figyelembe véve az optimális megoldást választották. Nevezetesen: a szóban forgó eszközöket szétszerelik, s a robbanótöltetet, valamint a fémrészeket újra hasznosítják.
A Magyar Honvédség rendszerében lévô aknák közül az alábbiak sorolandók a gyalogság elleni aknák csoportjába: a GYATA–64 típusú romboló (taposó) akna, a POMZ–2 típusú körkörös repeszakna, a MON–50 típusú irányított repeszakna. Ezek közül százezres nagyságrendben a GYATA–64 típusú akna áll rendelkezésre. Ezeket az aknákat (GYATA–64) központi raktárban tárolják. A POMZ–2 és a MON–50 típusú repeszaknák összevonása folyamatban van.
A Magyar Honvédség megrendelésére az MMM Rt. 1997-ben megsemmisített 150 ezer GYATA–64 típusú gyalogsági aknát.

Az írás a Magyar Honvéd Magazin
(1998. április 10.) cikkei alapján,
a szerkesztôség beleegyezésével készült.

A képen látható urakat államuk, a néhai Szovjetunió vezényelte Afganisztánba, a háborúba. A felvétel Magyarországon készült. A sérültek itt jobb minôségû protézist kaphattak, mint hazájukban.
Ezek a fiatalok húszévesen lettek ilyenek. Az ô aknájuk
rendeltetésszerû használat közben tépte le lábukat.
Ôk katonák voltak. Ôk megérdemelték a sorsukat. Megérdemelték?  Egyáltalán, van ember, aki ilyen sorsra születik a világra?

szerk.