Faragó
Miklósnak két éne van. Az egyik mérnök,
a másik jazz-zenész. Az 1978-ban a gépészkar
matematikus-mérnök szakán jelesen diplomázott.
(PG-2-es.)
Az az igazság, hogy nem tartottam annyira tehetségesnek
magam, hogy tisztán matematikus legyek. Jó, eredeti matematikus!
De abban reménykedtem, hogy a mérnökségnek is
van olyan ága, amelyben a magasabb szintû matematikát
kell használni.
A remények csak részben váltak valósággá.
Béda és Farkas professzor urak tanítványainak
államvizsgája nem egyszer különb dolgokat produkált,
mint egy-egy kandidátusi dolgozat. Az ipar nem volt felkészülve
erre a színvonalra. A matematikus- mérnököknek
nemigen akadt értelmes állás.
Találkoztam persze fômérnökkel,
aki azt ígérte, hogy differenciálegyenletekkel lehet
dolgozni, és a véges elemes tervezési metodikát
kell alkalmazni ami abban az idôben újdonságnak számított.
De aztán minden másként lett. Mindig azt éreztem:
ez nekem kevés.
A kisiskolás kora óta gitározó
matematikus dolgozott kutatóintézetekben, majd egy nagy biztosítótársaságnál
vállalt munkát. Harminc éves korában jelentkezett
a Bartók Béla Szakközépiskola jazz-tanszakára.
A hetvenes években mi is rockot játszottunk.
Cream, Hendrix meg társai. Egyszercsak rádöbbentem,
hogy mindig ugyanazt csinálom és nem fejlôdöm.
A könnyû mûfajt elunó mérnök
Virág Józseftôl vesz órákat. A tapasztalt
vendéglátós zenész jó mesternek
bizonyult.
A konzervatóriumban Babos Gyula volt a tanárom.
Én akkor már jó tíz évvel idôsebb
voltam mint az osztálytársaim. Túl voltam rengeteg
improvizációs gyakorlaton, egy mázsa dallam volt már
a fejemben. A tanár úrral legtöbbször csak beszélgettünk,
és ez is nagyszerû volt. Kitûnô zenész,
remek pedagógus és nem féltékeny. Pedig tudja,
hogy tulajdonképpen a saját konkurenciáját
teremti meg. Az én elsô TV-szereplésemet is ô
szervezte. Azt hiszem, a fiataloknak rengeteget jelentett, hogy olyan
tanárral találkozhattak, aki a puszta jelenlétével
is nevelt.
Faragó Miklós mérnök úr
matematikával keresi a kenyerét. A Központi Statisztikai
Hivatalban dolgozik.
A reális énemet és a jazz-énemet
is foglalkoztatom mondja. Tulajdonképpen úri dolgom van,
hiszen csak akkor zenélek, ha kedvem van hozzá, amikor örömöt
okoz. Egy csak muzsikus ezt nem engedheti meg magának. Persze,
van ennek hátránya is, hiszen sokszor kevesebbet játszom,
mint amennyi a formában tartáshoz meg a fejlôdéshez
kellene.
Számos klubban fellépett már.
Együttesével, a Jazz Consort-tal turnézott Finnországban.
A Poznani Nemzetközi Jazz-fesztiválon kitûnô USA-beli
zenészekkel lépett fel. A legutóbbi Szegedi Jazz Napokon
egy mûsorban játszott a világhírû énekesnôvel,
Betty Carterrel. A jazz-gitáros mérnöknek ezidáig
egy CD-je jelent meg.
Ezekben a hetekben a honi jazz nagy öregjével,
a vibrafonos Kruza Richárddal és a basszusgitáros
Román Péterrel, valamint a dobos Veszely Jánossal
bossanovákat próbálnak. Talán ebbôl is
lemez lesz.
A jazzbôl és nemcsak Magyarországon
keves tudnak megélni. Egy jó dobos vagy bôgôs
persze több lehetôséget kap, hiszen e két hangszer
mindegyik formációban kell. De kinek kell egy jazzgitár?
Nekik legtöbbször saját zenekart kell alakítaniuk,
ha játszani akarnak.
Három hónapja eltört a csuklóm.
Hál istennek, rendbejött a kezem! De amíg kiderült,
hogy használható maradt, és tudok játszani,
nagyon féltem. Ha nem foglalkoznék matematikával,
hiányozna. De jazz meg gitár nélkül annak sem
lenne sok értelme.
B.