Néhány éve még a szó is ismeretlen volt Magyarországon, ma azonban egyre többször hallhatjuk: hostess. Mit is jelent?
Mit kell ebben a „szakmában” tenni?
Hostess-szekkel beszélgettem, akik tanulságos történeteket osztottak meg velem.

Hostessnek lenni női foglalkozás. A férfiak a hostok lennének -mint ahogy azok is -, de erre nem nagyon van kereslet. Ha 18-26 év közötti csinos lány vagy, és legalább társalgási szinten beszélsz egy nyelvet, akkor érdemes ezt a szakmát kipróbálnod. A lányok egybehangzó véleménye, hogy a szokásos diákmunkák mellett -dobozolás, szórólapterjesztés, mosópor- és üdítőcimkézés stb. -itt legalább rendesen megfizetik az embert.
Két út járható: az egyik, ha egy diákszövetkezetnél jelentkezel be; a másik, ha magad mész a dolgok után, és legalább két - három közvetítőcégnél regisztráltatod magad. Ennek azért van jelentősége, mert akkor esetleg hamarabb megmászod azt a bizonyos ranglétrát; másrészt talán választhatsz a munkák között, nem utolsó sorban pedig több pénzt kereshetsz.
A „legmunkásabb” a BNV-n, aluljárókban és egyéb helyeken bizonyos cégek szórólapjainak osztása - ez nem azonos a klasszikus „állok a metrónál nyelviskola-szórólappal és mindenki utál” munkával -, a kóstoltatás, egy-egy termék bemutatása, ajánlása. A dolog nem is olyan könnyű, hiszen valljuk be, ha mi találkozunk egy kóstoltatóval - legyen bár csoki-, vagy borkínáló -, azt sem tudjuk, mi a termék neve, csak azt, hogy ingyen kaja-pia, adj neki! Az ilyen emberekre is megvan a „recept”, amit egy hostess-nek tudnia kell. Fontos az udvariasság, a kulturált viselkedés, nem szabad magánéleti problémákkal traktálni a potenciális vevőjelöltet, meg ehhez hasonlók.
Ha egy szinttel magasabban vagy, akkor elkerülhetsz estélyekre, aukciókra, fogadásokra. Ez már korrektebb, nem annyira fárasztó, de legalábbis sokkal jobban fizet. Elvileg a hostessek nem beszélhetnek egymással, de a dolog elég unalmas lehet, úgyhogy... Többen megjegyezték, hogy az emberek gyakran nem tudnak mit kezdeni a hostess-szekkel. Kedves gesztusként fogadják a figyelmességet, de nem „használják őket” -nem kérdeznek, érdeklődnek -, emiatt gyakran nincs semmi dolguk egy estélyen, csak állni és várni rendületlenül.
A legszerencsésebbek, és régebbi hostessek kifoghatnak egy-egy pénzesebb munkát is. Ez a diplomaták fogadását, szórakoztatását, tájékoztatását, vacsorát jelent. Semmi szex! Egy lány elmondta, hogy a legjobb ilyen munka alkalmával egy vacsoráért 30 000Ft-ot söpörhetett be! Utána a diplomata udvariasan megkérdezte, hogy az este folytatódik-e. Kedves köszönés és lelépés a legjobb megoldás, de állítólag többen maradnak, még 30-50-X ezer forintért...
Ha diákszövetkezethez mész, ilyen nem nagyon fordulhat elő. A MŰISZ-nél működő hostess-szolgálat elsősorban egyetemi rendezvényekre (Mérnökbál, TDK-konferencia) keres hotesseket, vagy a BNV-re, esetleg aukcióra. Ki kell fogni, a dolog sok mindenen múlik. Idén nyáron például már külföldre is lehet menni; a hannoveri világkiállításon német nyelvtudás feltétlenül szükséges, ezenkívül idő és szerencse, mert ott már más összegeket fizetnek... A Műegyetemi Iskolaszövetkezet által „kiközvetített” hostessek közül nem nagyon mesélt senki kellemetlen élményekről. Rivalizálás van (naná), de felajánlások, kényes helyzetek nem alakultak ki. A legjobban fizető munkák az aukciók és bálok, de ezek egyúttal nagyon fárasztók is, mert egész este készenlétben kell állnod – elvégre a vendégekért vagy.
Andi legkellemetlenebb élménye, hogy egy termékajánló alkalmával - tudtán kívül - pont a főnöknek mondta el minden baját, szidott fűt-fát. Szerencséje volt, a pénzét is kifizették, csak kedvesen azt kérték, legközelebb azért nem kellene... Máskor a Corából azért rúgták ki, mert tanult munka közben. Igen, ezt a legnehezebb összeegyeztetni. Ha valaki iskola mellett végzi ezt a munkát, megélhetésként, akkor előfordulhat ilyesmi. A szilveszteri Histéria 2000-n fordult elő vele - meséli -, hogy odajött hozzá egy vendég (később kiderült: ellenőr), és itt a piros, hol a pirost játszott vele. Aztán visszajött, hogy oké, ezt mással ne.
Szilvi csupa kellemes emléket tud felidézni. Elmondta, hogy az építős konferenciára például kifejezetten műszakis – építős – lányokat kerestek. Aztán kiderült, hogy erre voltaképpen semmi szükség nem volt.
Ő a főiskola mellett csak alkalmanként vállal munkát. Ha egy munkát visszadob, azért még kaphat utána is lehetőséget...
Mindenki egybehangzóan állítja, hogy a pénz miatt ez a legjobb munka az egyetemi, főiskolai évek idején (350-650 forintos órabéreket vallottak be a lányok, de gyakran alkalomra fizetnek néhány ezer forintot.) Hetente átlagosan 2-3 napot bír az ember, egy hónap alatt ebből már kellemesen lehet keresni.
Mi, fiúk egyelőre csak várhatunk ilyen munkákra. Talán eljön még a mi időnk is...

KGY