Jövő januártól hitelt vehetnek fel a felsőoktatásban tanulók, ennek legmagasabb összege havi 21 ezer forint lesz. A hallgatói hitelrendszer bevezetésének az a célja, hogy minden tehetséges fiatal saját maga és családja anyagi teherviselő képességétől függetlenül részt vehessen a felsőoktatásban.

A felsőoktatás fedezete közpénzből származik, nevezetesen adókból, akár kifejezett költségvetési tételként, akár a diákok és családjaik számára megítélt adókedvezmények formájában. A magas színvonalú tömeges oktatási rendszerben azonban nem lehet az összes költséget csak közpénzből fedezni. A költségek adókból való fedezésének két dolog is határt szab: először is az adóztatás maga ellenérdekeltséget szül, különösen a külföldi konkurencia vonatkozásában. Másodszor, az adókból származó finanszírozás természeténél fogva regresszív, mert a felsőoktatást aránytalanul jobban „fogyasztják” a módosabb háttérből induló emberek, s a rendszer így a legjobb módúakat támogatja.

Az egyéni adósságállományok nyilvántartását, a tanulmányi számlák vezetését egy állami tulajdonú non-profit Diákhitel Intézet végzi, s ez felügyeli a kihelyezést, a magánforrások bevonásának szervezését, s neki kell szavatolni a visszafizetést is. A tervek szerint a törlesztési részlet a havi jövedelem tíz százaléka lehet. A hitelt tíz-harminc év alatt lehet visszafizetni. A behajtás az APEH feladata. A Pénzügyminisztérium garanciát vállal, a fedezetül szolgáló összeget pedig a kereskedelmi bankok perkálnák le. A rendszer – amelynek kiépítésére a magyar kormány három millió dollárt kap a Világbanktól – természetesen nem egyik napról a másikra épülne ki. A szakemberek figyelembe veszik majd az elsősorban az angolszász országokban alkalmazott módszer tanulságait. A hitel minden egyetemi vagy főiskolai képzésben részt vevő, elsőéves, magyar állampolgárságú hallgatónak hozzáférhető lesz. A havi 21 ezer forintokból felhalmozódott egy-másfél millió forint visszafizetését a delikvens akkor kezdi, amikor tanulmányai befejeztével munkába áll. A visszafizetés A hitelek nyújtásának három alapvető módja van. Így a jelzálog típusú kölcsönök törlesztése úgy néz ki, mint egy banki hitelkeret-túllépés. A diáknak, mondjuk, havi 10 ezer forintot kell fizetni, 5 éven keresztül. A részletek összege és a hitel futamideje előre meg van határozva, s az változó, hogy az összeg a diák jövedelmének mekkora részét emészti fel. A jövedelemből fizetendő kölcsönök törlesztéseit a diák jövendő fizetésének százalékában határozzák meg. Mondjuk, 5 százalék fizetendő mindaddig, míg vissza nem fizette a kölcsön egészét. Itt tehát előre meg van határozva, hogy a diák későbbi jövedelmének mekkora részét fogja felemészteni a törlesztés, s változó az az időtartam, amennyi idő alatt végül is majd ledolgozza ezt a kölcsönt. Lehetőség szerint – mondják a szakemberek – az adóhivatalnak vagy a társadalom-biztosításnak kell beszednie e viszszafizetéseket. A diploma-adó hasonló a jövedelemből fizetendő kölcsönhöz, amennyiben a diákok jövedelmének, mondjuk, 5 százalékát teszi ki, de alapvetően különbözik az előbbitől abban, hogy a visszafizetés egész életen át (vagy a nyugdíjig) tart. Az előző két esettől eltérően tehát itt a törlesztési folyamat nem áll meg akkor, amikor a kölcsön eredeti összegét már megtérítették. A jól megtervezett kölcsönszisztémának három vonással kell bírnia. Amennyiben ezt hatékonyan végre lehet hajtani, jó, ha a jövedelemből törlesztendő kölcsönöket fizetés-levonás formájában szedik, az adóval, illetve a tb-járulékkal együtt. A hiteleket piaci vagy azt megközelítő kamattal kell adni. A hitelszisztémának pedig olyannak kell lennie, hogy a magántőke hajlandó legyen beszállni. Kedvezmények Az elképzelések szerint a magasabb jövedelműek hamarabb tudnak majd törleszteni, és még az is előfordulhat, hogy valaki úgy megy nyugdíjba, hogy alacsony fizetése miatt nem fizette ki a felvett pénzt. Ekkor lépne be az állami garancia, ilyenkor, avagy az adós esetleges halálakor a bankoknak az állam fizeti ki a tartozást. A rendszer éretté válása után a további hitelkihelyezések a törlesztésekből finanszírozhatók, így végső soron nem történik költségvetési teher növekedés, szemben a jelentős mértékű általános kamattámogatást igénylő kereskedelmi banki hitelezési konstrukciókkal. Aki például katonai szolgálatot teljesít, vagy szülési szabadságsága miatt nem rendelkezik keresettel, netán munkanélküli, annál a kamatfizetést az állam vállalja át a jövedelemkiesés idejére. Igaz, ez sem feltétlenül központi pénzből menne, a szakemberek olyan pár százalékos kockázati tartalékot építenének be, hogy csupán ennek elfogyása után nyitná ki tárcáját a kincstár. Az új rendszer egyébként talán a legolcsóbb, leghatékonyabb és legigazságosabb hitelezési forma.

D. P.