A legnagyobb előadóterem közelében lévő WC-ben egy férfi üldögél órákon át. Nem szorulása van. Homoszexuális. Szolid szórólapokat terjeszt az egyetemen magyarul és angolul, és most vár. Kuksol a jobb oldali rekeszben és várja, hogy az elválasztó falon lévő lyukon valaki átdugja azt, amire ő adja (ingyen) az óvszert. A férfilakosság legalább három-négy százaléka homoszexuális. Vannak szakértők, akik ennél nagyobb arányról beszélnek. Lehet, hogy ezen az egyetemen 300-500 olyan ember van, aki nem utasítja el az azonos neműek közeledését. Ők egy kisebbség tagjai. Tudjuk jól, hogy a homoszexualitásról koronként meg népenként más és más a vélemény. A skála a teljes elfogadástól és nyíltságtól a kiközösítésig és börtönbüntetésig terjed. Namármost, az a bökkenő, hogy mit kellene tennünk a mi alagsori szolgáltatónkkal. Két hallgató azt mondta: „Még a mentőautóban is ütni kéne. Nem azért, mert a fiúkat szereti, hanem azért, mert betelepedett az egyetemre, ami, ugye, mégsem kupleráj”. Egy másik úriember, aki naponta leszalad a szexkabinná átvedlett toalettbe, azt mondja: „Legalább néhány percig történik valami jó is ebben a dög nagy unalomban”... Nyilván nem lehet valakit elüldözni, pláne megvetni csak azért, mert más, és ezért más életformát folytat, mások a szokásai, mint a többségnek. Nem kér pénzt, nem erőszakos, ráadásul nagykorúaknak tesz ajánlatot. Ha higgadtan töprengünk erről a jelenségről, lehet, hogy csak azt róhatjuk fel neki, hogy annak a WC-nek 50 százalékkal csökkenti a kapacitását. De bizonyára nem ezért botránkoztatja meg a többséget. Az alábbiakban az egyik kari lap (KÁTÉ) munkatársának írását közöljük.

Nyilvános prostitúció, vagy csupán partnerkeresés a BME falai között? A következő sorok talán választ adnak a kérdésre. A minap a K épület egyik férfi WC–jében a apró papírdarabák voltak, melyeken az alábbi sorok álltak:
„Szia! (please read this) Ha azt szeretnéd, hogy egy óriási élvezetben legyen részed, gyere be a fülkébe. Ott már tudni fogod, mit kell tenned, és óvszert is kapsz odaátról. Próbáld ki! Nem fogod megbánni.” Majd ugyanez angolul – ha lehet még részletesebben.
A kép a következő. Két fülke van egymás mellett. Az egyikben van valaki, a másiknak nyitva az ajtaja, üres. A falon egy írás bővebb felvilágosítást ad a teendőkről, a többi szöveg a homoszexualitást ítéli el, nem éppen Kazinczyék szóhasználatában. A két fülke között a fából készült térelválasztón egy kb. 10 centis átmérőjű nyílás található A másik oldalon hangulatos kis toalettpapír-függöny.
Várunk, nem történt semmi. Úgy látszik, nem minősültünk potenciális ügyfélnek, vagy ketten már sokan vagyunk. Pár nap múlva visszatérve már mindkét fülke foglalt. Ez még nem jelent semmit, hiszen egy WC-t néha még a neki rendelt funkciókra is szoktak használni, tehát várunk. Kimegyünk az ajtó elé, de fél óráig semmi. Csak ülnek bent, csendben és nyugalomban. Visszatérve sikerült kicsalogatni az egyiket a fülkékből. Negyvenöt év körüli férfi bújik elő. Barázdált arc, sovány testen szűk műszálas pulóver röstelkedik. Pusztán a dolgát végezni tért be ide az utcáról – állítja. Mutatom neki a cédulát, de csak távolról.
– Én bizony nem szopok le senkit! Semmi közöm az egészhez – mondja önérzetesen, és sietve távozik...
Érdekes, nem olvashatta el a szöveget, mégis tudta, miről van szó...
Előjön a másik fülke birtokosa is, aki már bőbeszédűbb. Átlagos termetű, ápolt megjelenésű, fiatalos. Részletesen elmondja, hogy miért is van itt. A kis szórólapot elkéri és elolvassa. Nem látta, nem ő terjeszti.
Állítása szerint meleg, és azért jött be, hogy kapcsolatokat teremtsen. Szerinte itt nem pénzért megy a dolog, ő legalábbis nem kér pénzt kuncsaftjaitól. Pusztán arról van szó, hogy idősebb melegek így próbálnak 20 év körüli partnereket szerezni maguknak.
– Ilyen mindenhol van – mondja –, nemcsak ezen az egyetemen.
Ő az utcán, a falon talált hirdetést, azért jött be pont ebbe a WC-be. Másfél órája üldögéltek egymás mellett szótlanul, arra várva, hogy a másik elunja a dolgot. Rontották egymás üzletét.
– Miből lehet vajon megállapítani, hogy ki a kuncsaft és ki nem?
– Nehéz dolog. Balul is elsülhet egy félreirányzott közeledés. De azokról, akik miattunk jönnek, legtöbbször látszik, hogy mit is akarnak. Sokáig ülnek a WC-n, idegesek, mocorognak, néha kopognak, vagy átnéznek a nyíláson. Nemcsak az utcáról járnak be idegenek, de az egyetemek belső köreiből is, néha még neves professzorok is – állítja.
Az egyre fesztelenebbül beszélő úr elmondja még, hogy tudomása szerint az is előfordult már, hogy a tanár konzultáción próbálta elcsábítani a diákot. Ez is egyszerű. Néhány poénos kérdéssel kideríthető, hogy van-e barátnője, jár-e nők közé egyáltalán.
Hogyan lehetne megszüntetni ezt a szolgáltatást? Nehezen. A takarítók időnként megunják, szólnak a rendésznek, aki próbál valamit csinálni, de előbb-utóbb úgyis újra kezdődik a dolog. vick

vick