Bíró
Péter akadémikus, a BME egyetemi tanára, előző rektorunk A magyar elméleti geodézia kiemelkedő személyisége, akinek nevét a nehézségi erőtér időbeli változásával kapcsolatos kutatásai tették világszerte ismertté, oktatóként és egyetemi vezetőként is kiemelkedő szerepet játszott és játszik mérnökgenerációk nevelésében – áll a kitüntetés indoklásában.
Bíró Péter a Budapesti Műszaki Egyetemen 1952-ben szerzett mérnöki oklevelet, 1961-ben lett műszaki doktor, 1965-ben szerezte meg a műszaki tudomány kandidátusa, 1974-ben a műszaki tudomány doktora fokozatot. 1985-ben az MTA levelező, majd 1990-ben rendes tagjává választották. 1990-ben lett a Bajor Tudományos Akadémia Német Geodéziai Bizottságának levelező tagja.
Oktatás- és tudományszervezési tevékenysége kiemelkedő jelentőségű. A BME tudományos rektorhelyettese (1991–1994), majd rektora (1994 –1997) volt. Számos hazai és külföldi szakmai-tudományos bizottság és szerkesztőbizottság elnöke, illetve tagja.
Tevékenységét sok kitüntetéssel honorálták, többek között az Eötvös Loránd-díjjal. 1996-ban a Karlsruhei Egyetem szenátusának tiszteletbeli tagjává választották.
( A professzort úr külföldön volt, nem tudtuk megkérdezni.) vissza
Konkoly
Tibor a Gépészmérnöki Kar professzora, a műszaki tudomány doktora, nyugalmazott
egyetemi tanár, professor emeritus. A hegesztés és hőkezelés területén végzett nemzetközileg is kiemelkedő tudományos kutatásaiért, valamint több évtizedes egyetemi oktatói tevékenységéért – tehát mintegy életművéért – kapta meg a díjat. Rövid pályaképe: 1947-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett az egyetem jogelődjén, 1948-tól a gépészkari mechanikai technológia tanszéken tanársegéd. ’61-ben kandidátusi, ’73-ban műszaki tudomány doktora fokozatot szerez, ’75-től egyetemi tanár nyugdíjba vonulásáig, 1994-ig. Azóta professor emeritusként tanít. Szakterülete a hegesztés és hőkezelés, számos nemzetközi szakmai szervezet kormányzótanácsának tagja, szaktárgyait három idegen nyelven (angolul, németül és franciául) is előadta a Műegyetemen. Szakterületének legnagyobb nemzetközi kitüntetését, az Edström-medált is megkapta, és másodmagával ő írta a minden amerikai mérnök által használt nagy kézikönyv, az ASM egyik fejezetét („Hőkezelés – számítógéppel segített tulajdonság-tervezés”) .
A műegyetemi mérnökképzés legnagyobb erényét abban látom, hogy van – sőt, azt kell mondjam: maradt – még sok olyan oktató, és nemcsak vezető oktató, akik kiválóan képzettek, a nemzetközi szakirodalomban tájékozottak, s nagy részük a tudását is képes átadni a hallgatóknak.
A legnagyobb hátrány, hogy eszköz, műszer, berendezés tekintetében a fejlett ipari országok egyetemeihez képest nagy, és sajnos állandóan növekvő az elmaradás. A második hátrányunk, hogy nagyon alacsonyak az oktatói fizetések, elsősorban a hazai, más szektorban kapható fizetésekkel összehasonlítva. Ez manapság is elvándorlásra csábítja a legjobb oktatóinkat. A Bokros-csomag bevezetésekor négy asszisztenst (tanársegédeket és adjunktusokat) kellett elküldeni tanszékünkről, nem sokkal később hárman maguktól távoztak külföldi érdekeltségű hazai cégekhez. Háromszor, négyszer annyi fizetést kaptak az új munkahelyükön. vissza
Vámossy
Ferenc Ybl-díjas építész, az MTA doktora, a műszaki tudomány kandidátusa, az
Építészmérnöki Kar építészettörténeti és műemléki tanszékének egyetemi tanára
A magyar építészeti tudományok ápolásában, értékmegőrzésében kifejtett kiemelkedő alkotói és publicisztikai munkásságáért, iskolateremtő oktatói tevékenységéért kapta a díjat.
Vámossy Ferenc 1952-ben diplomázott a Műegyetem Építészmérnöki Karán, később az ELTE-n filozófiai kiegészítő oklevelet is szerzett. 1965-ben egyetemi műszaki doktor, 1984-ben a műszaki tudományok kandidátusa, 1984-ben az MTA doktora lett. Diplomázás után tervezői és beruházói gyakorlatot folytatott, majd 1957-től Major Máté tanszékén, az építészettörténeti tanszéken akadémiai kutató. Később munkatárs, majd főmunkatárs, 1986-tól oktatói státuszban dolgozik tovább, 1989-től egyetemi tanár. Az építészkar tudományos dékánhelyettese, később a kari PhD-program vezetője. Tanított az Iparművészeti Főiskolán, a fiatal építészek mesteriskoláján, számos külföldi konferencián volt előadó. „Korunk építészete" című könyvéért, amely 1974 legszebb könyvének rangját is kiérdemelte, nívódíjat kapott. 1984-ben Ybl-díjas, 1994-ben oktatómunkájáért Apáczai Csere János díjat kap. Mostani kutatásai a kortárs magyar építészet és a modernizáció kérdései.
Az építészképzés többoldalú ismeretek megszerzését és az alkotói személyiség kialakulását is feltételező folyamat. A műegyetemi képzés az igen jelentős erőfeszítést követelő építészmérnöki stúdiumok keretében az építéshez nélkülözhetetlen mérnök-műszaki ismeretek megszerzésére és az építészeti környezet- és téralakítás művészi-formáló tevékenységére készít fel. Ha ebben összhang van, az a képzés erényévé válik, ha a kényes egyensúly megbillen, a hiányosságok erősödnek fel. Az elmúlt évtizedben az építés- és építészet-tudományok kutatási programjaiban a kétféle megközelítésmód feladatai és a tervező- képzés alkotói követelményei egyensúlyba kerültek. Ez visszahatott az alapképzés három évére és a szakirányú képzésre is. A PhD és DLA programok akkreditálása során a művészeti területek közé sorolt DLA fokozatszerzés lehetősége az építészképzésen belül a tudományos-mesterségbeli és a tervezői-művészeti jellegű megközelítés összhangját teremtette meg, ezért remélem, hogy képzésünkben az értékteremtő folyamatok erősödnek meg. vissza
Szántay
Csaba, állami díjas vegyészmérnök, akadémikus, egyetemi tanár A biológialiag
aktív természetes szerves anyagok totálszintézisének megoldásáért kapta az elismerést.
Rövid biográfia: 1928-ban született Salgótarjánban. 1946-ban érettségizik a
ciszetrci rend budai Szent Imre gimnáziumában. 1950-ben kitűnő minősítéssel
szerez diplomát a BME Vegyészmérnöki Karán.1955-ben kandidátusi, 1956-ban nagydoktori
tudományos fokfozatot szerez. 1965-66-ban vendégoktató a New-York-i Állami Egyetemen.
1970-ben az MTA levelező, 1982-ben rendes tagja lesz.1975-ben Állami Díj, 1993-ban
Szent-Györgyi Albert Díj, 1996-ban Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje,
1996-ban BME emlékérem.A BME képzése mindig is kiváló volt, s ezt igazolják a külföldre került, s ott derekasan helytálló magyar mérnökök is. A mi tanszékünk külön büszkesége például, hogy innen került ki az egyetlen, műegyetemi oktatói múlttal rendelkező Nobel-díjas, Oláh György professzor. A magyar mérnökök és intézményünk európai hírnevét képzésünk hagyományai alapozták meg: az erős alapképzés, s a szigorúan erre épülő, logikus rendszerbe foglalt ismeretek, a mérnöki tudás pillérei. Ez a legnagyobb erényünk, amit pedig divat manapság poroszos, merev oktatási rendszerként „elszidni”. A hátrányunk is ehhez kapcsolódik. Úgy vélem, a kreditrendszer bevezetésével ez a kivalóan felépített szisztéma túlzottan is fellazult a BME-n, s ez sokat árthat az oktatás színvonalának. Nem vitatom a kreditrendszer létjogosultságát (sokféle képzésben, például a humán területeken kifejezetten szerencsés a nagyobb választási szabadság, a kötetlenebb előrehaladás lehetősége), ám a hagyományosan jó mérnök- és orvosképzésben nagyon fontos, hogy a tantárgyak, ismeretanyagok szigorú rendben épüljenek egymásra, összefogott struktúrába rendeződjenek, mert csak így teremthető meg az a szemlélet, átlátás, ami e szakmák gyakorlásához nélkülözhetetlen. vissza
Dr. Pap László,
A BME VIK Híradástechnikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanár, dékán. A mobilrendszerek következő generációját meghatározó kódosztású technológia elméleti alapjainak tisztázásában, alkalmazásában és az ezzel kapcsolatos eljárások elterjesztésében elért kimagasló eredményei elismeréseként kapta meg a Széchenyi-díjat. 1967-ben szerzett egyetemi diplomát. Egyetemi doktor 1980 ban. A műszaki tudomány doktora: 1992 ben. A műszaki egyetemen a következő szervezetekben tag: egyetemi tanács, Villamosmérnöki és Informatikai Kar habilitációs bizottsága és doktori tanácsa, Magyar Űrkutatási Tanács, Űrkutatási Tudományos Tanács, A Széchenyi Professzori Ösztöndíj kuratóriuma. Számos hazai és nemzetközi szakmai szervezetnek is tagja, és több kitüntetés birtokosa. 1997-ben Eötvös-díjas. Eredményes ipari tevékenységét többek között 13 szabadalom is bizonyítja.
A Villamosmérnöki és Informatikai Karon az oktatás legfőbb erényei a társadalmi megítélés szempontjából: a diploma iránti növekvő hallgatói és ipari érdeklődés, a jól fizetett, mérnöki kutató-fejlesztő munkát igénylő állások számának növekedése, a mérnöki munka presztízsének javulása, a diloma nemzetközi elfogadottsága. Az oktatás belső értékeit tekintve: harmónia az elméleti és gyakorlati képzés között (mély tudományos alapozás, erős mérnöki alapozás, gyakorlat-orientált mérnöki specializáció), javuló számítástechnikai és laboratóriumi infrastruktúra, a kurzusok relatíve gyors fejlesztése, alkalmazkodás az ipari igényekhez, igen képzett oktatógárda;
A VIK oktatásának legkritikusabb problémái az oktatásszervezésben: a kreditrendszer bevezetésével párhuzamosan megnőtt adminisztráció, a karok és tanszékek egyenetlen és néhol igen jelentős terhelése, a különböző szakterületek népszerűségében fellelhető jelentős eltérések, a fiatal oktatók már-már tragikusan alacsony száma. Az oktatásban: az alapoktatás és a szakmai képzés kapcsolatainak gyengülése, a készség szintű ismeretek arányának csökkenése, gondok a laboratóriumi oktatás színvonalának megőrzésével kapcsolatban, az oktatás általános minőség-biztosításában fellelhető hiányosságok. Megosztott Széchenyi-díjat kapott. vissza
Henk
Tamás, a műszaki tudomány kandidátusa, műegyetemi docens.(A díj „másik részét" Boda Miklós fizikus,kandidátus, valamint Fodor István, az Ericsson magyarországi vezérigazgatója kapta meg, aki az év menedzsereként A JÖVÔ embere sorozatunkban nyilatkozik lapunknak.)
Henk Tamás a megosztott Széchenyi-díjat a nagy sebességű távközlési cellakapcsolási technológiák és az interprotokollon alapuló üzenet-továbbító rendszerek forgalmi méretezéséhez, hálózattervezéséhez és az új hálózati struktúrák kialakításához világszerte elfogadott módszerek kidolgozásáért kapta. 1973-ban végzett a Műegyetemen, kitüntetéses diplomával, majd a Távközlési Kutató Intézetben dolgozott. Kétéves dublini kutatói ösztöndíja idején dolgozta ki a fáziskarakterisztikák approximációs módszereit, amelyek nagy tudományos visszhangot váltottak ki. 1980-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett, 85-ben a műszaki tudomány kandidátusa, 1989-től címzetes egyetemi docens. 1997-ben PhD fokozatot kapott. Űrtávközlési rendszerekkel foglalkozott a TKI vezető poztícióiban, az egyetemen a nagysebességű hálózatok laboratóriumának (HSN) egyik alapítója, s ma is vezetője, az egyetemi távközlési és informatikai központ ügyvezető igazgatója, akadémiai bizottsági tag és titkár.
A műegyetemi oktatás legnagyobb erényének – bár az egész egyetemre vonatkozóan nincsen áttekintésem – az erős alapképzést, továbbá a gyakorlati képzések kiemelt szerepét tartom.
Hátrányként említeném azt, hogy az ipar igényeihez nehezen tudunk alkalmazkodni, hiszen aközött, amit tanítani, és amit nyújtani tudunk, sajnos, még van szakadék. vissza