Elkészült az új műegyetemi telefonkönyv. Kicsit keskeny, nagyon zöld, de a miénk. A „dizájnolt” címlapon jajvörös telefondrót, elmosódó „Műegyetem” felirat, pörgő számláló.

Hét éve adták ki az utolsó házi telefonkönyvet, azóta háromszor volt nagyobb számváltozás. Az interneten ugyan volt lista, de a nyomtatott változat nagyon hiányzott. Ezért olyan meglepő, hogy a mostani kiadás úgyszólván magánszorgalomból született. Szente Edit, a műegyetemi telefonközpont munkatársa megelégelte az anarchikus állapotokat. Neki létérdeke, hogy napra készen tudja minden tanszék, minden munkatárs számát. Saját regisztert vezetett, kézírással. Névsor szerint, szervezeti egységek szerint, számok szerint Kolléganői jöttek-mentek, ki nyugdíjba, ki gyesre „kapcsolt át”. Sem az újak, sem a telefonközpontba visszatérők nem boldogultak a költözések, ki- és belépések, számváltozások miatt, mert nem volt könyvük, tehát nekik is készített fénymásolt példányokat. Korábban már többen is nekirugaszkodtak egy új házi telefonkönyv összeállításának, de valamilyen homályos okból sohasem készült el a „végtermék”. Szente Edit nem várt külön felkérésre: nekilátott. Akik tudtak róla, és illetékesebbek lettek volna ebben a munkában, kezdetben értetlenkedve, sőt, gyanakodva figyelték ezt a „nyüzsgést”. Akadtak viszont, akik a segítségére siettek, például az EISZK-ból Kelemen Gáspár, a műszaki osztályról Digon Frigyes. A rektori hivatal megszervezte a kiadást, a könyvtár kölcsönadott neki egy számítógépet, amelyet hazavihetett. (Életében akkor látott először „testközelből” számítógépet.) Megtanulta kezelni, és otthon, munkaidő után, sokszor éjszakákon át gépelgette az összes adatot. Senkitől sem várt külön köszönetet, mert szerinte ő csak a munkájához nélkülözhetetlen segédeszközt készítette el. Az pedig csak természetes – mondja –, hogy ha másnak is segíthetett ezzel, akkor kötelességének érezte megtenni. Az adatokat naponta frissíti, egyik keze folyton a központ munkaállomásának billentyűzetén, a másik a számítógépen, ahová beírja a változásokat. Editnek van egy – nagyon is méltánylandó – kérése az egyetemi dolgozókhoz, kiváltképpen a tanszéki adminisztrátorokhoz: minden alkalommal jelentsék be a telefonközpontba a változásokat. Ami egy titkárnőnek egyetlen tárcsázásba kerül, az neki több mint százba. (Az új műegyetemi telefonkönyvből minden szervezeti egység kapott egy ingyenes példányt. Amelyik tanszéknek többre van szüksége belőle, az 1300 forintért a rektori hivatalban megvásárolhatja).

–ts