„Privatizált” orvosaink...
Jó hírrel illik kezdeni: a BME Orvosi Rendelőintézete megmaradt, működik, és a kiváló szakorvosok továbbra is ingyen látják el az egyetemi polgárokat. Hosszú és meglehetősen gyötrelmes privatizációs történet végére került pont, amikor az Univerzmed Kft. megnyerte rendelőintézet működtetésére kiírt közbeszerzési pályázatot. Dr. Pál Miklós, a kft. ügyvezetője októberben öt évig érvényes szerződést írt alá a Műegyetemmel. Az eddigi szakrendelések mind megmaradnak, sőt, bővül az orvosi szolgáltatások köre.

A betegek nem sokat vettek észre belőle, de .áldatlan háborúskodással, sőt, kisebb .egyéni tragédiákkal terhes időszak volt az elmúlt néhány év a műegyetemi rendelőben. A csatát azok az orvosok vívták, akik kényszerűségből két kft.-be tömörülve küzdöttek saját egzisztenciájukért, s eközben igyekeztek lelkiismeretesen ellátni a betegeket. A belvillongások szinte törvényszerűek voltak, mert az egész magyar egészségügy egyik napról a másikra fenekestül fordult fel. 1995-ben – minden átmenet, minden előkészítő manőver nélkül – a társadalom-biztosítás pánikszerűen kimenekült a foglalkoztatás-egészségügyből. Megszűnt az üzemorvosok állami finanszírozása, de a munkáltatókat egyúttal kormányrendelettel kötelezték a munkaegészségügyi kiadások fedezésére. Az orvosok ekkor váltak kényszervállalkozókká, de ez egyben aránytalanul nagyobb jövedelemhez juttatta az üzemorvosi kft.-t, mint a szakorvosi rendelőintézet dolgozóit.

A BME-n az átlagosnál bonyolultabb volt a képlet, itt ugyanis mind üzemorvosi, mind pedig szakorvosi ellátás létezett. A jól felszerelt rendelőintézetet bármelyik egyetemi alkalmazott és hallgató rendszeresen látogathatta. A régi, centralizált egészségügyi ellátás idején a műegyetemi rendelő a Tétényi úti kórház „fiókintézménye” volt, az itteni szakrendelések „kihelyezett szakrendelésnek” minősültek, az orvosok is a kórház alkalmazottai voltak.

Az üzemorvosoknak a kórház azonnal felmondott 1995-ben, a szakrendelés viszont egy ideig megmaradhatott, mert a TB továbbra is finaonszírozta. Csakhogy a kórház a szakorvosokat sem óhajtotta tovább alkalmazni. Az egyetemre hárult volna nemcsak a kötelezően előírt munkaegészségügyi ellátás, de az egyetemi polgárok által megszokott és igényelt szakorvosi rendelés is, amire viszont nem volt fedezet. Ilyen előzmények után alakult meg az egyetemen a két kft.: az Univerzmed, amely a járóbetegeket ellátó szakorvosokat tömörítette, s a Medkorrekt, amely az üzemorvosi feladatokat vitte tovább – ez utóbbi mellesleg családorvosi szolgáltatást is nyújtott mindazon pácienseknek, akik náluk adták le TB-kártyájukat.

1995-96-ban az Univerzmed átvette az immár Szent Imre névre keresztelt kórház szakellátási feladatait, és 1997 januárjától az OEP közvetlen finanszírozásában működtette a szakrendeléseket (ez annyit jelentett, hogy bonyolult pontrendszer alapján az orvosok megkapták az elvégzett vizsgálatok és kezelések fedezetét az Országos Egészség-biztosítási Pénztártól, a BME pedig rendelkezésre bocsátotta a régi rendelő helyiségeit, eszközeit, és fedezte az üzemeltetés rezsijét.) Mind a két kft. maga fizette a saját alkalmazottait; de különböző egyedi szerződéseket köthetett. Az üzemegészségügyi és háziorvosi kft. magasabb jövedelme ellenére nem segítette kellőképpen a nagy rezsivel rendelkező szakrendeléseket – mondják az Univerzmed orvosai. A rendelés színvonalán ez nem látszott meg. Mindössze annyi történt, hogy elkezdődtek a súrlódások. A tisztázatlan helyzet ellenére 1998 első félévében az Univerzmed szakrendelésein több mint 25 ezer egyetemi hallgatót, dolgozót láttak el. Ez a kft. 21 orvost, 3 más végzettségű diplomást és 16 asszisztenst foglalkoztat. A magas szakmai színvonalon működö Univerzmed pályázatával elnyerte az egyetem egészségügyi ellátását. A Medkorrekt kft. szintén pályázott és alulmaradt. Dr. Szakolczai Éva, dr. Szíjártó Csaba és dr. Wászner Zsuzsa háziorvosok a BME Szakorvosi Rendelőintézeteből a gépészkari (XI. Irinyi-u. 9-11. fszt) és a vegyészkari (XI. Stoczek u. 5-7.) kollégiumba költöztek, ahol rendelésüket a továbbiakban folytatják.