Pál Miklós doktor talán csak azért nem esett kétségbe, amikor gyakorló- és kutatóorvosi pályafutása után hirtelen üzletemberi szerepkörbe kényszerült, mert akkoriban tért haza az Egyesült Államokból, és ismerte a „dörgést”. Látta a szakma által úgyszólván holdkórossá tett kollégáit, fel is szólalt néhány orvoskonferencián, mit és hogyan szokás Amerikában, mit lehet racionálisabbá tenni itthon ésatöbbi. Nem az a típus, aki könnyen feladja, de a totális értetlenség, az arisztokratikus elzárkózás már akkor megdöbbentette. Szerencsére az ügyvezetők kedvét mindez nem vette el a próbálkozástól. A műegyetemi rendelőre kiírt nyertes pályázatot – amelyhez igencsak szükség volt az üzletiesebb világban szerzett ismeretekre – dr. Pál Miklós mellett dr. Leszler Zsófia fül-orr-gégész főorvos fémjelezte, aki 15 éve kezeli, sőt, szükség esetén operálja is az egyetemi betegeket. E szakterületén kívül aneszteziológiai és intenzív terápiás ismereteivel is a rendelő támasza. A kft.-t ezernyi gond nyomasztja, Pál doktor mégis optimista: felfutó orvosi ellátást, többféle rendelést szeretne. Fél éven belül sebészeti ellátást, gyermek- és nőgyógyászati rendelést, és még újdonságokat is ígér. A szerződés, amit az egyetemmel kötött, végül is nullszaldós. A betegek nem nagyon veszik észre, hogy valami is változott. A szokásos gondoskodást és ellátást kapják a megszokott orvosoktól. A kecske ugyan nem lakhat jól egészen, de ügyesen gazdálkodhat a káposztával, minek folytán a káposztából is maradhat valami.

–ts