Még magához sem tért az ország az árvíz-sokkból, máris új katasztrófahelyzet vonta magára a figyelmet: november 14-én kitört egy régi földgáz-termelőkút. Széndioxid és kénhidrogén árasztotta el a környéket, három falu lakosságát kellett átmenetileg kitelepíteni, s jónéhány hátrahagyott állat elhullott. A kitörést három és fél nap múltán sikerült elfojtani.

 

Gázkitörések Magyarországon: • 1961 – Nagyhegyes • 1963 – Üllés • 1965 – Szank • 1968. december – Algyő • 1979. február – Zsana • 1981. december – Algyő • 1982. augusztus – Szeghalom • 1982. október – Algyő • 1983. január, február – Hajdúszoboszló- Nagyhegyes • 1983. március – Battonya • 1984. június – Balaton- magyaród-Zalakomár • 1985. április – Biharkeresztes • 1985. május – Füzesgyarmat • 1985. december – Fábiánsebestyén • 1986. június – Balatonmagyaród • 1987. január – Füzesgyarmat • 1998. november – Nagylengyel

Mitől törnek ki időről időre a magyarországi gáz-és olajkutak? Mekkora szénhidrogén-kincs lapul födjeink mélyén, s vannak-e speciális geológiai tulajdonságaik a hazai olaj- és gázmezőknek? A téma műegyetemi szakértőit kérdeztük.

Hazánkban az elmúlt harminc év során tizennégy gáz- vagy olajkitörés volt, közülük három a Szegedhez közeli Algyőn, ugyancsak fúrókutaknál. Magyarországon két nagy körzetben találhatók szénhidrogén-lelőhelyek: az Alföldön és a Dunántúlon (itt főként Zala megyében); de ezek geológiai adottságaikat tekintve egészen más jellegűek. Az Alföldön földtörténeti szempontból fiatal, porózus, laza, üledékes kőzetekben található ez az ásványkincs, a Dunántúlon idős, töredezett, karsztos kőzet rejti. A különbség oka az, hogy a Kárpát-medence két nagy kéreglemez találkozási pontján fekszik: az egymásba préselődő kontinentális lemez és az afrikai lemez határán. A százezer években mérhető távoli jövőben emiatt nemcsak a Gibraltári-szoros zárul be majd lassanként, hanem a Földközi-tenger is eltűnik. Magyarország e drámai folyamat kellős közepén „üldögél”, s geológiai viszonyai emiatt oly speciálisak.


Mélyfúrások

A Föld belső szerkezete három élesen elkülönülő, nagy részre osztható: a belső, izzó, folyékony magra, a fölötte lévő forró földköpenyre, s a legfelsőre, a földkéregre. A két utóbbi réteg határa elég tetemes ingadozást mutat: a kéreglemezek helyzetétől függően az óceánokban 8-10 kilométerre, a szárazföldeken 50-60 kilométerre található a felszín alatt. Az energiahordozókat kereső emberek hihetetlen mélységekbe hatoltak már le kutatófúrásaik alkalmával. Nem meglepő, hogy a két nagyhatalom egykor ebben is vetélkedett. A mélyfúrásokat az amerikaiak kezdték meg, de az oroszok vezetik (az egykori Szovjetunió), akik Északon, a Kola-félszigeten a 80-as években 12 066 méter mélységig hatoltak le. Gyanítható azonban, hogy valami nagy baj történhetett menet közben, mert azóta senki sem próbálkozott e rekord megdöntésével. Nemcsak az egykori Szovjetunióban, de a második világháború után nálunk is szupertitkos stratégiai ágazatként kezelték a szénhidrogén-kutatásokat, a Rákosi-érában pedig koncepciós perek kezdődtek a külföldi résztulajdonú olajvállalatok, s a nemzetközi hírű hazai szakemberek ellen. Az egyik legnagyobb szaktekintélyt, Papp Simont évekre börtönbe zárták szabotázs vádjával. Kiszabadulása után megírta élete és a nagy olajperek történetét.

Az óceánoknál, s a kontinenseket alkotó lemezek széleinél is a földkéreg elvékonyodik, míg a szárazföldek belsejében vastagabb. Magyarországon – az említett sajátságok miatt – a kéregben lefelé haladva sokkal gyorsabban növekszik a hőmérséklet: 100 méterenként 4-6 fokkal. Már 500 méter mélységben 35 Celsius fokos meleg vízra bukkkannak gyakorlatilag minden fúrásnál – ennek köszönhető hazánk rendkívül gazdag termálvíz-készlete. Ugyanez a jelenség azonban megnehezíti a bányászkodást. Amíg Dél-Afrikában a geotermikus grádiens 127 m/°C, a világon pedig 33 m/°C az átlagérték, addig Magyarországon 15-20 m/°C (azaz ennyi méterenként emelkedik a talaj hőmérséklete 1 fokot, ha „leásunk”). Emiatt működhetnek Dél-Afrikában elképesztő mélységben az arany- és gyémántbányák.

A hazai kutatás világhírű rangra emelkedett már a negyvenes években, de az említett okok miatt a mélyfúrásokban sohasem kellett vetélkednie. A gyorsan forrósodó talaj nemcsak a bányászatbanm de a szénhidrogén-kutatásban is hátrányt jelent, mert a megnyitott lelőhelyek a kéregmozgások következtében könnyen elvizesedhetnek a beszivárgó termálvíz miatt. Magyarországon a legnagyobb mélységet, 5842,5 métert Hódmezővásárhelyen érték el egy fúrás során, s az ott mért belső hőmérséklet 237 fok volt! Az alföldi kitörések általában veszélyesebbek, mert az olaj és a szénhidrogén-gáz éghető, a legkisebb szikrától is könnyen belobban, s ijesztő fáklyaként ég. A Dunántúlon kevsebb az esély rá, hogy belobbanjon egy kút, mert széndioxid-gázt is rejt a föld mélye, ami nem ég. (Ilyen lelőhelyek vannak Mihályi, Répcelak térségében, s ilyen a mostani kitörés helyszíne, Nagylengyel is.) Magyarország gázkészlete jelentősebb, mint olajkincse, bár a kitermelés nehéz és nem túl gazdaságos. Olajkészleteink apadóban vannak, már csak 10-20 évre elegendőek. Ma ez utóbbiból évente mintegy 2 millió köbmétert hozunk a felszínre.

–ts