–
Dékán úr, úgy hírlik, hogy kollégái a napokban egy vérnyomásmérővel lepték meg.
Ennyire kritikus az új kar helyzete? – A régi mondással élve, a helyzet bonyolult, de nem reménytelen. Alig alakultunk meg, máris komoly megméretettés előtt állunk: a Magyar Akkreditációs Bizottság most világítja át a kar működését. Ez mindenre kiterjedő minőségi „vizsga”. A bizottság tagjai betekintést nyernek a tanszékek, intézetek életébe, ellenőrzik a mennyiségi és minőségi feltételeket, az ott folyó munkát. Alaposan fel kell készülnünk, mert nem kicsi a tét...
– Már csak azért sem, mert az új kar sokak szerint „eretnek módon” át akarja alakítani az egyetemen folyó hagyományos műszaki képzést, be akarja csempészni a gazdasági és humán tudományterületeket a mérnöki tudományok mellé. Olyannyira, hogy már a parlament előtt van a névváltoztatási kérvény: az egyetem neve a jövőben Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lesz....
– Szó sincs „csempészésről”. Sokkal inkább egy logikus folyamat kiteljesedéséről. Az utóbbi években ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a piac a korábbiaktól eltérő felkészültségű műszaki szakembereket igényel. A hagyományos mérnöki munka mellett egyre fontosabbak a menedzseléssel, a termékek értékesítésével, a környezetvédelemmel, az informatikai rendszerekkel kapcsolatos ismeretek. A tudásteremtő funkció mellett a „tudás-menedzselő” funkció legalább olyan fontossá vált. Alkalmazkodnunk kellett ahhoz az oktatás-politikai elképzeléshez is, hogy az elkövetkező tíz-tizenkét évben több hallgatót kell felvenni a gazdasági-kereskedelmi és humán területekre, s valamivel kevesebbet a műszaki egyetemekre és főiskolákra. A mi esetünkben ez komoly szerkezeti változást jelent: az informatikai- és menedzsment-végzettségűek arányának a jelenlegi 2O százalék helyett jelentősen nőnie kell.
– Az utóbbi években amúgy is dinamikusan emelkedett az említett szakokra felvettek száma. Fogalmazhatunk-e úgy, hogy az 1996-ban indított műszaki menedzser képzés az egyetem egyik slágerszakja lett?
– Valóban. Az erre a szakra jelentkezők pontszáma olyan magas, hogy minisztériumi engedéllyel megdupláztuk az elsősök számát. A túljelentkezés azonban így is hatszoros. Mindez arra utal, hogy a fiatalok tisztában vannak vele, mit vár el tőlük a munkaerő-piac, mely pályák kecsegtetnek nagyobb anyagi és társadalmi elismeréssel. Óriási az érdeklődés a posztgraduális képzéseink iránt is. Az angol, francia és magyar nyelvű MBA képzés féléves tandíja több, mint százezer forint, mégis rendkívül népszerű: 45O hallgatóval a BME-n folyik a legnagyobb ilyen jellegű képzés Magyarországon. Szakirárnyú továbbképzéseink, például a minőségmenedzsment szakmérnöki szak, a gazdasági mérnök, a bankinformatika, az ergonómia szakmérnöki szak, az ezzel kapcsolatos PhD programok is azt bizonyítják, hogy megvan az a tudományos-szellemi potenciál, amely lehetővé teszi a gazdasági képzés erősítését egyetemünkön.
– Mit szólnak majd ehhez a Duna túlsó oldalán? Lehet, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lesz a Közgáz legnagyobb riválisa?
– Szó sincs róla. Az itt folyó gazdasági képzés nem jelent konkurenciát a Közgazdaság-tudományi Egyetem számára. Mi nem foglalkozunk makrogazdasággal, nem képzünk bankárokat, tőzsdeügynököket, elméleti szakembereket. Ez nem jelenti azt, hogy egy-két éven belül nem indítunk gazdasági alapképzést. De ezzel is a reálszféra igényeit szeretnénk kielégíteni: a gazdasági ismereteket a termelés, a terméktervezés, a marketing és az értékesítés oldaláról közelítjük meg. A Duna két partján folytatott kétfajta gazdasági képzés tehát kiegészíti egymást.
– 1987-ben, amikor a Természet- és Társadalom-tudományi Kar megalakult, még senki sem gondolta volna, hogy tíz esztendő elteltével a társadalom-tudományok egyenrangú partnerként egy külön kart alkotnak majd a műszaki egyetemen. A dinamikusan fejlődő gazdaságtudományi szakok mellett milyen szerepet játszanak a humán tudományok az új kar életében?
– A társadalom-tudományi képzés mennyiségi és minőségi tekintetben is sokat fejlődött az elmúlt években. A műszaki pedagógia, az ergonómia, a pszichológia oktatása ma már igen magas színvonalú. Ugyanez vonatkozik a többi társadalom-tudományi tárgyra is, a jogi, a filozófiai, a szociológiai oktatásra, vagy a nyelvi képzésre, amely már régen túlnőtt az alapoktatáson, a szakfordító és tolmácsképző program például önálló graduális szakként is megállja a helyét. Akkreditált doktori programjaink vannak a közgazdaság-tudományok, a szakképzés pedagógiája, a technika-tudomány és mérnöktörténet vagy a munka-pszichológia területén. Az új kar oktatóinak 73 százaléka legalább egyetemi doktori, 4O százaléka PhD, mintegy 8 százaléka tudomány-doktora fokozattal vagy habititációval rendelkezik, s a doktorandusz-program nyújtja a szakmai utánpótlást. Távlatilag tehát minden lehetőségünk megvan arra, hogy egyetemünkön alakuljon ki a műszaki jog és szociológia, a műszaki pedagógia, valamint a műszaki nyelvoktatás és vizsgáztatás hazai központja.
– Akkor tehát néhai Ferenc József szavaival élve minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg lehetünk elégedve?
– Ezt azért nem mondanám. Az új feladatokhoz nagymértékű strukturális átalakításra lesz szükség. Az új kar ezenkívül 62 millió forintos hiánnyal indult. Azonnal meg kell kezdenünk a hiány ledolgozását, illetve pótlólagos források keresését. Meg kell erősítenünk kapcsolatainkat a reálszférával, erőteljesebben kell lobbiznunk kutatási támogatásokért. Bizonyos területeken, például a nyelvoktatásban erősíteni kell a szolgáltató jelleget, hogy második-harmadik nyelv esetén maguk a hallgatók is hozzájáruljanak képzésük költségeihez. S mivel az új kar összegyetemi funkciókat is ellát, „betanít” más karokra is, az egyetemi költségvetésnek nagyobb mértékben hozzá kell járulnia a kar működéséhez.