(1922-1998)

Nagy veszteség érte egyetemünket, a magyar felsőoktatást, a vegyipart, a kémikusok társadalmát. 1998. augusztus 15-én, életének 77. évében elhunyt dr. Polinszky Károly okl. vegyészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és korábbi alelnöke, egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Veszprémi Egyetem volt rektora, mérnökhallgatók ezreinek oktatója, a Szentpétervári Műszaki Egyetem és a Veszprémi Egyetem tiszteletbeli doktora, egykori oktatási miniszter, a Nehézvegyipari Kutató Intézet és az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézet volt igazgatója.

Budapesten született 1922. március 19-én, 1940-ben az Eötvös Gimnáziumban érettségizett, és 1944-ben szerezte meg Műegyetemünkön vegyészmérnöki oklevelét. A kémiai technológia tanszéken a neves Varga József professzor munkatársa lett, részt vett 1945-ben a romok eltakarításában, az újjáépítésben, és jelentős szerepe volt a műegyetemi oktatás újraindításában. Már egyetemi hallgató korában, 1943-ban gyakornok a tanszéken és diplomájának megszerzése után tanársegéd, 1945-ben adjunktus, 1949-ben intézeti tanár, közben 1948-ban műszaki doktorrá avatják.

Jelentős feladatokat vállal 1949-ben, amikor megszervezi, megalapítja a Veszprémi Vegyipari Egyetemet és a Nehézvegyipari Kutató Intézetet. Dékánként, majd rektorként 1963-ig illetve igazgatóként 1952-ig áll az intézmények élén. 1953-54-ben a Vegyipari Minisztérium, illetve a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Nehézvegyipari Igazgatóságának vezetője amellett, hogy professzor a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol jelentős érdemei vannak a vegyészmérnökképzés fejlesztése terén. 1958 és 1964 között az MTA Kémiai Tudományok Osztálya osztálytitkár-helyettesi tisztét is ellátta.

Fontos munkát vállal, amikor részt vesz 1961-ben az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetének megalapításában, kezdetben igazgatóhelyettes, majd igazgató 1966 és 1974 között, 1980-tól haláláig pedig mint kutatóprofesszor dolgozik az intézetben.

A magyar oktatásügy fejlesztésében és irányításában, elsősorban a felsőoktatás terén 1963 és 1974 között művelődésügyi miniszterhelyettesként, majd 1974 és 1980 között oktatási miniszterként jelentős érdemei vannak. Nagy súlyt helyezett mindig a mérnökképzés színvonalának növelésére.

A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése 1980 tavaszán az MTA alelnökévé választja, 1980 július 1-től áthelyezéssel a Veszprémi Vegyipari Egyetemről a BME Kémiai Technológia Tanszékén folytatja egyetemi tanári munkáját. 1981 és 1987 között mint rektor egyetemünk élén áll, és sokat tesz az egyetem fejlesztéséért. 1991 december végén nyugalomba vonult, de haláláig aktív tagja maradt az MTA Kémiai Tudományok Osztályának, a BME Kémiai Technológia Tanszékének és a Műszaki Kémiai Kutató Intézetnek.

Polinszky Károly professzor tudományterülete a nehézvegyipar, elsősorban a szervetlen kémiai technológia és a technológia módszertana, emellett sokat tett a műszaki felsőoktatás pedagógiája szakmódszertanának terén nemzetközileg is. (Nemzetközi Mérnökpedagógiai Társaság, IGIP). Művei közül a Varga Józseffel írt háromrészes Kémiai technológia tankönyv kiemelkedő. Tudományos pályafutása során 1952-ben a kémiai tudomány kandidátusa, 1961-ben doktora. Az MTA 1964-ben levelező, 1976-ban rendes tagjai sorába választja. Munkásságát számos hazai és külföldi elismerés jelzi: Kossuth-díj, Apáczai Csere János-díj, Varga József-díj, MTESZ-díj, Pro Universitate Veszprémiensis kitüntetés arany fokozata, BME emlékérem, Pro Comitatu-díj. Számos külföldi akadémia tagjává, a Karlsruhei Egyetem pedig tiszteletbeli szenátorává választotta. Polinszky Károly kiemelkedő egyéniség volt. Pályafutása során nehéz időkben fontos, felelősségteljes vezető munkakörökben állt a tudományos élet, a felsőoktatás, a vegyipar, sőt, az egész hazai oktatásügy élén, ahol ő emberséges, segítőkész, kiváló szervező, a fejlődést szolgáló személyiség volt. Nem véletlen, hogy temetésén a búcsúztató gyászbeszédében munkásságát Eötvös Józseféhez és Klebersberg Kunóéhoz hasonlította. Emlékét kegyelettel megőrizzük!

Szebényi Imre