A 142 főállású egyetemi
tanár átlagbére 97 Ft híján negyedmillió forint. A docenseké százezerrel kevesebb. Az oktatóprofesszorok bére kb. egy tanknyi benzinnel kevesebb, mint a docenseké. A tudományos fokozatot szerzett adjunktusok hozzávetőleg 87, a többiek 77 ezer, a tanársegédek (tudományos fokozat nélkül) 56 ezer forintos bért kaptak. Az egy szem tudományos tanácsadó mintegy ötezer forinttal kapott többet, mint a tanárok. A rektori hivatalban az átlagos havi bér kevesebb mint 52 ezer Ft. A gazdasági-műszaki főigazgatóságon 46 ezer, ami egy ezressel kevesebb, mint a dékáni hivatalok átlagbére. A legnagyobb létszámú csoport, a tanszékeken dolgozó, nem egyetemi végzettségűek bére 44 196 Ft volt az esztendő közepén.
Az egyetemen a főállásúak átlagos illetménye – költségvetési támogatásból – nyolcvanezer forint (+ egy villamosjegy). A 2452 főállású dolgozó közül 778-nak volt az átlagnál magasabb a bére. A főállásúak összes havi illetménye több mint 169 millió forint.
A karokon alkalmazott 1779 főállású dolgozó átlagos illetménye valamivel több, mint 92 ezer Ft. Hozzávetőleg 15 százalékkal több mint az egyetemi átlag. Az építőmérnöki karon 10, a gépészkaron 17, az építészkaron 12, a vegyészmérnöki karon 39, a villamoskaron 17, a közlekedéskaron 7, a társadalomtudományi szakon a bérek 8 százalékkal vannak az egyetemi átlag felett. Vagyis, a béralkuban a vegyészek az ügyesek és a közlekedésiek a maflák. Viszont, ha csak a tanárok bérének átlagtól való eltérését vizsgáljuk, azt kell mondani, hogy a közlekedéskarosok (a vezetők) nagyon is talpraesettek. A gépész, vegyész és villamos tanárok bére 4, az építősöké 2 százalékkal kevesebb, mint az egyetemi-tanári átlag. Ugyanakkor a társadalomtudományi karon 4, a közlekedéskaron 15 százalékkal többet kapnak a tanárok az átlagosnál.
Az illetmény három részből áll. Alapilletmény, pótlék és költségvetési jutalom. A főállású tanároknál az alap/pótlék+jutalom arány 51/49. Tanársegédeknél 85/15, nyelvtanároknál 90/10.
A legtöbb bért a félállású kutató professzor kapja, hiszen a teljes állásra vetített illetménye több mint 480 ezer forint. Bár itt érdemes megjegyezni, hogy a legkiválóbb kutatók és tanárok esetében értelmetlen fő- vagy félállásról (munkaidőről) beszélni, hiszen minden percben a kutatáson jár az eszük. A műszereiktől lehetnek távol, a gondolataiktól soha.
A saját bérét nyilván mindenki kevesli. Az árak magasak, igazságosság pedig – úgy általában – nem létezik, csak az érdek. Ezért ne is kérdezzük, hogy ennek vagy annak a csoportnak miért olyan igazságtalanul magas vagy alacsony a bére. Egyszerűen tény, hogy például a Postabank legutóbbi vezetőjének a járandósága 8,87 millió forint volt – havonta. A Postabankos felső vezetők, (kilencen) több mint kétszer annyi illetmény kaptak, mint a BME tanárai (142-en) összesen. Ez a „mennyiért?” oldal. Ne beszéljünk egyenlősdiről. A teljesítményt, a tehetséget meg kell (kellene) fizetni! Lehet, hogy egy bankár tényleg harmincszor okosabb, értékesebb, mint egy egyetemi tanár. Nem az az alapvető kérdés, hogy valaki mennyiért csinál valamit, mennyi a bemenet, hanem az: mit jön ki. Nos, a Postabanknál 100-120 milliárd forint veszteség! Az ottani urak tíz éves tevékenységükkel hozzávetőleg annyi pénzt szórtak el, mint a BME húsz éves teljes költségvetése. Tevékenységük hatásfoka tehát gyalázatos.